2024. szeptember 8. -
Vasárnap
Adorján, Adrián, Adrienn, Mária, Marietta napja
Adorján, Adrián, Adrienn, Mária, Marietta napja
A Balatoni útról a Kutyavári útra letérve találjuk Érd legrégebbi építészeti emlékének a Kutyavár nevű vadászkastélynak romjait. Első okleveles említése 1417-ből származik.
Az 1718 és 1752 között Érden tevékenykedő kapisztrán rendű szerzetesek irataiból kitűnik, hogy a Szent Mihály arkangyal kegyeibe ajánlott római katolikus templom szentélye és hajójának falai már a XV. században álltak.
Az évszázadok során a retteget járványok az érdi lakosságot sem kímélték. Az utolsó nagy járvány a XVIII. században tizedelte meg a lakosságot, elmúlásával fogadalmi kápolnákat építettek, Szentháromság szobrokat állítottak.
Érd-Ófaluban, a Duna árvédelmi töltésétől nem messze, a római hadi út nyomvonala mellett (Mecset u.) emelkedik a török világ letűnt emlékét idéző, XVII. században épült dzsámi minaretje.
A műemlékként nyilvántartott Molnár utcai barokk plébánia földszinti része Szapáry Péter zálogbirtokossága idején épült 1686 és 1695 között. A parókiát a török kiűzése után a boszniai kapisztrán ferencesek alapították.
Az Érdre vonatkozó műemléki nyilvántartásban mindössze egy barokk kőkereszt szerepel. E jegyzékben lévő, volutás oszlopon álló kőből faragott kőkereszt Érden a Kinga u. 1. sz. előtt látható.
Érd Ófaluban, a hajdani kastély támfala előtt csodálhatjuk meg Szent Walburga szobrát, amelyet Illésházy János állíttatott 1789 körül.
A XIII. századtól vannak adataink arra vonatkozóan, hogy kik birtokolták Érdet. A kastély pontos építési idejét nem tudjuk, csak valószínűsíteni lehet, hogy a XIII. századtól helyén erődítmény állhatott. A „Kőkúria” első említése 1519-ből való, amikor az Ákosházi Sárkány család birtokába került.
