A XIII. századtól vannak adataink arra vonatkozóan, hogy kik birtokolták Érdet. A kastély pontos építési idejét nem tudjuk, csak valószínűsíteni lehet, hogy a XIII. századtól helyén erődítmény állhatott. A „Kőkúria” első említése 1519-ből való, amikor az Ákosházi Sárkány család birtokába került.
 
1526-ban II. Lajos a Mohács felé vezető útján Ákosházi Sárkány Ambrus kastélyában száll meg. Kíséretében főurak, egyházi személyek is voltak, köztük Brodarics István püspök - az ország kancellárja - aki „A magyaroknak a törökkel Mohács mezején vívott ütközetének igazi leírása” című, latin nyelvű művében II. Lajos érdi tartózkodásáról is beszámol, melyről a következőket írja:
 
„A hírre, hogy a török átkelt a Száván és Péterváradot szárazon és vízen erősen ostromolja, a király július 23-án elindult Budáról, hogy a Duna partján lassanként Tolna felé haladjon, remélvén, hogy közben mások is csatlakoznak hozzá. A királynak, Mária királynénak és az esztergomi érsek csapataival együtt, körülbelül 3000 lovasa és gyalogosa volt…”
 
…”Még aznap amelyen Budáról elindultunk Sárkány Ambrus kastélyához érkeztünk, s mely két mérföldnyire van Budától, Érdnek hívják ezt a helyet. Itt a király legkedvesebb és legkiválóbb lovát elvesztette, amely hirtelen támadt betegségben pusztult el. A király roppantul fájlalta veszteségét. Sokan rossz jelnek tekintették ezt. Miután a király egy pár napig itt időzött, de senki nem érkezett ezalatt hozzá, azon kis csapattal, amellyel idejött, tovább vonult a szomszédos faluba, melyet Ercsinek hívnak.”

1543 után a törökök is megjelentek Érd birtokosai között. Ez idő tájt a kastélyt, mint Hamza bég szeráját említik. Hamza béget követően Kászim bég volt kastélyunk ura.
 
A török megszállás ideje alatt Érdnek magyar földesurai is voltak, így a falu kétfelé adózott. 1653-ban Pálffy György az érdi földesúr, 1675-ben Illésházy Miklós érdi birtokos, aki Szapáry Péternek 12 évre elzálogosítja a kastélyt és az uradalmat, amelyet 1722-ig meghosszabbítottak. Ezt követően az Illésházy család tagjai a kastély tulajdonosai a XIX. század elejéig.
 
1828-tól Batthyány Fülöp az érdi uradalom (Tárnok és Diósd is) új gazdája. Batthyány Fülöp női ágon rokona volt az Illésházy családnak, Vas megye örökös főispánja, császári királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos volt. Az 1838. évi jeges árvíz után róla kapta nevét Érd új településrésze, a Fülöpváros.

1848-ban a dúsgazdag Sina György vette meg a kastélyt. Sina György nevét a Lánchíd pesti pillérén is olvashatjuk a híd építését lehetővé tevő nagylelkű adományozók sorában. Sina György spanyol származású görög bankár volt óriási vagyonnal. Halálát követően fia Sina Simon 1869-ben neoreneszász stílusban átépítteti a kastélyt.
 
Szerencsére ismert a kastély Sina-féle átépítés előtti alaprajza és homlokzati megjelenése is, valamint a ma is meglévő egykori gazdatiszti épület 1846-ban rögzített állapota. Képzeletben tegyünk egy rövid látogatást ebben a kastélyban, amelyet e felmérésben láthatunk.
 
A négyszögletes alaprajzú épületbe a déli kapun lehetett bejutni. Az egyes helyiségek kerengőszerű folyosóról nyíltak. A déli kaputól balra egy önálló lakás létezett, amelynek két kívülfűtős, cserépkályhás szobája, szabadkéményes konyhája volt. A kastély keleti szárnyában a főúri lakosztály térsora húzódott. Tágas termeit négyszögletes és kör alaprajzú cserépkályhákkal fűtötték a folyosóról nyíló fűtőnyílásokon keresztül. A keleti szárny legnagyobb szobájából ajtó nyílott a terasz felé, ahová félköríves lépcsőkön keresztül juthatott le a kastély lakója. Ez a terem a szalon szerepét tölthette be, itt folyhatott a társasági élet. A kastély északkeleti sarokhelyiségében volt az ebédlő és a gardróbszoba. Az északi szárnyban kapott helyet a házikápolna, mellette ismét szobák sora következett. Az északnyugati sarokban hatalmas konyhát ábrázol az 1846-ban készült rajz. Kemencéjében sültek a kenyerek, cserépedényekben főttek az ételek. A terjengő füstöt szabadkémény vezette el, amelynek kürtőjében füstölték a sonkákat. A nyugati szárnyban ismét szobák nyíltak a folyosóról, majd a pince felé, illetve az emeleti vendégszobákhoz vezető lépcsők következetek.
 
A kastély nyugati szárnya és a Kakukk-hegy között szűk udvar húzódott, innen lehetett a hegybevájt pincéket megközelíteni. A kastélyhoz tartozó dongaboltozatos, több, egymással összekötött folyosókból álló pincerendszer és az épület alá behúzódó nagyméretű dongaboltozatos terem ma is létezik.

Az imént „bejárt” kastély Sina Simon a saját igényeinek megfelelően építette át. A Sina kastély pazar berendezéséről, a benne folyó fényűző életről legendák szólnak.
 
A kastély vendégei között a kor arisztokratái, írói, tudósai, művészei egyaránt megfordultak. Sina Simon Széchenyi István barátja volt. Jókai Mór is gyakori vendég volt Sina Simonnál, akit csak az „érdi nábobként” emlegettek. Az érdi kastélyt „Az aranyember kastélyának” is nevezték, párhuzamot vonva Sina Simon báró a bőkezű adományozó, valamint Tímár Mihály személye között.
 
Sina Simon pár hónappal a régészeti kongresszus előtt, 1876. április 15-én meghal. Rendelete szerint a régészeti kongresszus angol, francia, német tudósait tiszttartói látják vendégül. A régészek gőzhajóval érkeztek Érdre, hogy a régészeti nevezetességeket tanulmányozzák. A régészeti kongresszus látogatásának részleteiről Jókai „Életképek” c. könyvében olvashatunk bővebben.
 
Sina báró halálát követően a Wimpffen család örökölte a birtokot, mivel Sina Simon leányát Anasztáziát Wimpffen Viktor gróf vette feleségül később a Károlyi grófok tulajdonába került.
 
1920-ban a Jézus Társaság újoncháza lett, majd 1928-ban a Vizitációs női szerzetesrend költözött a kastély falai közé. Bogner Mária Margit apáca példaképe volt nővértársainak, sírja a római katolikus templom kertjében ma már zarándokhely, melyet a kastély mellől helyeztek át jelenlegi helyére.

1940-ben a vizitációs nővérek kiköltöztek az épületből és helyüket a KALOT Népfőiskola oktató és hallgatói foglalták el (Katolikus Legényegyletek Országos Testülete).
 
1941-ben Teleki Pál miniszterelnök is ellátogatott a kastélyban működő KALOT fiataljaihoz.
 
A második világháborúban hadikórház volt az öreg falak között. A közel 40 éve elbontott kastély timpanonos előcsarnokának oszlopdarabjai a helyszínen láthatók.