Az oklevelek tanúsága, valamint a pápai tizedjegyzékek szerint Érdnek már a XIII. században plébániája és temploma volt. A műemlékként nyilvántartott Molnár utcai barokk plébánia földszinti része Szapáry Péter zálogbirtokossága idején épült 1686 és 1695 között. A parókiát a török kiűzése után a boszniai kapisztrán ferencesek alapították. Illésházy János gróf 1774-ben Tomicich János plébános működése idején emelet ráépítésével bővíti. Ugyanabban az évben készült el a plébánia emeletráépítése, mint a r.k. templom tornyának megépítése.
 
A téglalap alaprajzú, magas lábazati kialakítású emeletes épület utcai homlokzatán mindkét szinten négy kőkeretes ablak, a szintek között a különböző periódust jelző osztósáv látható. Ereszpárkánya homorú. Oromfalain két kisméretű félköríves padlásszellőző ablakot láthatunk. Hódfarkú cseréppel fedett teteje csonkatornyos kialakítású. Legutóbbi helyreállítása során eltérő színnel jelölték az épület két építési periódusát. A földszinti helyiségekben a XVII. század végére jellemző korabarokk fiókboltozatok figyelhetők meg.
 
Egykori földszinti és emeleti alaprajzát az 1846-os felmérés alapján ismerhetjük meg, Wajthay Ferencnek köszönhetően: A kőkeretes épületbejáraton belépve kis előtérbe érkezünk. Előttünk az emeletre vezető lépcső és a földszinti szobák megközelítését szolgáló folyosó látható. A földszinten egy nagyobb szoba és egy abból nyíló kisebb helység, egy hatalmas kemencével ellátott szabadkéményes konyha és a konyhából nyíló ebédlő, valamint a folyosó végi kamra helyezkedett el. Az épület alatti pincébe az udvarról nyíló ebédlő, valamint a folyosó végi kamra helyezkedett el. Az épület alatti pincébe az udvarról nyíló kőkeretes pincelejárón keresztül juthatott le a plébános. A szobát és az ebédlőt kivülfűtős kályhákkal fűtötték be. Az emeleten a plébános és a káplán hálószobái voltak, amelyet szintén cserépkályhák tartottak melegen a téli hónapokban. A plébániához az udvaron L alakban csatlakozó kocsiszín, kamra és istálló melléképületsora csatlakozott, amelynek egy része még ma is látható.
 
Kereskényi Gyula plébános gondosan összeírta az 1718 óra itt működő atyák neveit és tevékenységüket. Az anyakönyveket is 1718-tól vezetették. A plébániaépület alaprajzi beosztása gyakorlatilag teljes mértékben megőrizte korabeli kialakítását a múlt század közepi épületfelmérés minden helyisége ma is azonosítható.
 
A plébánia udvarán láthatjuk a Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália fogadalmi kápolna kerítését korábban díszítő szobrokat. Sajnos némelyikük már csak töredékes formában látható. Kiemelkedően szép a viszonylag épségben maradt Piéta (Fájdalmas Szűzanya) szobor.