Érd környékének tájképileg egyik legemlékezetesebb része a Benta-patak völgye. A völgy helyét szerkezeti törés jelölte ki még a pleisztocén elején. Később a Duna felé tartó vízfolyások mélyítették, tágították. Sóskút határában a völgy két oldalán a szarmata és lajtamészkő keményebb részei érdekes kőbörcöket alkotnak. A
sóskúti Kálvária dombon számos természetes eredetű kőfülke és barlang található. A környék kaptárköveiről és kaptárfülkéiről elsőként
Halász Árpád, majd
Mihály Péter adott hírt. Halász Árpád készítette el a 63 m hosszú,
Zelezna Baba-barlang első leírását és térképét 1939-ben. A barlangból előkerült kerámiatöredékeket és csontmaradványokat beszolgáltatta a Magyar Nemzeti Múzeumba.
A
Sóskúti kőbánya szarmata mészkövét évszázadok óta használják építkezésekre. A miocén korú mészkövet feltáró bányáról értékes leírást adott a múlt század végén
Lóczy Lajos. A sóskúti bánya szarmata mészkövének fizikai tulajdonságai – nyomószilárdsága, vízfelvevő képessége, hézagtérfogata, és fagyálló képessége – rendkívül változékony.
Sóskútról került ki számos fővárosi középület, így a Magyar Tudományos Akadémia, a Műegyetem, a királyi vár, a Citadella építési anyaga, s a Lánchíd oroszlánjait, valamint az Országház kődíszítményeit is sóskúti kőtömbből faragták ki. Az üreges szerkezet miatt jó hőszigetelő kőzetből épült fel Érden a
Magyar Földrajzi Múzeumnak otthont adó egykori
Wimpffen-kúria is, valamint számos környékbeli lakóház. Az érdi
múzeumkert szobrainak talapzatát is sóskúti mészkő alkotja. Érden és környékén a sóskúti mészkövet kutak bélelésére is gyakran használták. Az érdi ófalusi katolikus templom udvarán található két
porózus szűrőkő, melyet régen a hajósok használtak a Duna-víz tisztítására.