"...Népeimhez!
 
Olaszország királya háborút üzent. Az olasz királyság olyan hitszegést követett el a két szövetségesével szemben, aminőre nincs példa a történelemben.
 
Több mint 30 évig tartó szövetséges viszony után, amelyben növelhette területét és nem sejtett virágzásra emelkedhetett, cserbenhagyott Olaszország a veszély percében kibontott lobogóval ment át az ellenség táborába" - szólt Ferenc József kiáltványának néhány sora az Osztrák-Magyar Monarchia lakosságához, bejelentve a korábbi szövetséges hadüzenetét. A Monarchia és Olaszország határán azonnal megkezdődtek az előkészületek a várható támadás elhárítására. Az Isonzó mentén is mozgósítottak minden hadra fogható katonát. A Doberdó-fennsík déli részén, népfölkelő alakulatok igyekeztek megfékezni az olasz támadásokat, soraikban középkorú, gyakran családos férfiakkal.
 
Kik voltak a népfölkelők? Milyen körülmények között harcoltak a Doberdóra vezényelt ezredek 1915 nyarán az első két Isonzó csatában? Milyen intézkedéseket tettek az állások megerősítésére és a honvédek, népfelkelők védelmére?
 
Ezekre a kérdésekre ad választ az előadás.