Az állatoknak különösen örültek a gyerekek: betekinthettek a spanyol lovasiskola titkaiba az öt fegyelmezett, okos telivér mutatványain keresztül. Megcsodálhatták a állatok királyát, aki hanyag eleganciával, csak úgy mellékesen ugrik egy-kettőt. Szokatlanul érdekes és mosolyt csal az arcra, mikor a hím fogait mutogatva farkasszemet néz idomítójával,a harmadik generációs állatidomár család tagjával, aki simán visszavicsorít rá, mintha össze akarna akaszkodni vele, de aztán hátrál, hiszen az oroszlán a „főnök”. Az állóhelyzetből a labda rugalmasságával felpattanó huskykat is a szívébe zárja a nagyérdemű, akárcsak a bohócot, akit „tésztadobáló” versenyre is kihívott, felvéve a kesztyűt. A nehézségi erő azonban, ami a „tésztákat” olyan jól irányította, a gentleman zsonglőrnél valamilyen csoda folytán mintha megszűnt volna. Az ámulatba ejtő ügyesség hajlékonyságba fordul annál a négy mongol hölgynél, akik a legkülönbözőbb formákat „rakják ki” magukból, mintha nem is lenne csontjuk. Ugyanilyen csodát láthatunk a hula-hop karikázónál, a ritmikus sportgimnasztikás sokszoros magyar bajnoknál, aki fél lábon állva az égre mutató másik lábával is képes könnyedén hulahoppozni többek között. A közönséget is „megdolgoztató”, magyarul is tudó olasz hasbeszélő, aki „humorban nem is tréfát”, a moszkvai légtornászok, a magas drótkötélen sétálgató, üldögélők, biciklizők venezuelaiak, a magyar rúdegyensúlyozók és kézegyensúlyozó mutatványai után egy hagyományosan magyar műfaj, az ugródeszka akrobatáké teszik fel az i-re a pontot: az artistaképző végzős fiataljai, akik egyike például négy emelt magasságába érkezik az ugrásból.
A műsor végén egyben mindenki egyetértett, legyen az kislurkó, tini vagy érett felnőtt. Abban, hogy remek előadást láthattak.
Bodrog Beáta