A Fiumei úti temetőtől az Alkotmány utcáig élőlánccal tiltakozott a Nagycsaládosok Országos Egyesülete 2007. szeptember 8-ára meghirdetett demonstrációján az
az egészségügy szétverése, a több-biztosítós rendszer kierőszakolása, az iskoláztatás feltételeinek rontása, a tömeges elbocsátások, az esélyegyenlőtlenség növelése ellen.

A nagygyűlésen - a Parlament előtt - beszédet mondott többek között Szabó Endre, a NOE elnöke, Török Ádám a NOE főtitkára (beszéde letölthető itt), Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke.

Szabó Endre - a NOE elnöke - átadta Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének a Nagycsaládosok Országos Egyesületének petícióját, amelyben a megszorító intézkedések visszavonását követelik. Lezsák Sándor ígéretet tett arra, hogy a petíciót minden képviselőnek eljuttatja.

Bár a szervezők felhívták a figyelmet arra, hogy a demonstráció nem pártrendezvény és kértek mindenkit, hogy a pártjelvényeket, pártzászlókat, párthoz köthető szimbólumokat hagyják otthon, voltak akik Árpád-sávos zászlókkal kívántak csatlakozni a demonstrálókhoz, őket azonban a NOE kérésének megfelelően a rendőrség elválasztotta a békés tüntetőktől.

Az Ága-Boga Érdi Nagycsaládos Csoportból is mintegy 60 fő vett részt a demonstráción. A Kelenföldi találkozó után a Keleti pályaudvarnál csatlakoztak az élőlánchoz, majd együtt vonultak a Kossuth térig.

Ennyi lenne az országos és az érdi vonatkozású hír, s a hírek mindig csak a lényeget hagyják figyelmen kívül. Nem csak az a hír érték, ha odafutunk, leírjuk amit látunk, statisztikát gyártunk, megkérdezünk néhány résztvevőt (mindeközben persze a válaszokra már nem is figyelünk – az hogy elgondolkodjunk rajta pedig már végképp nem elvárható tőlünk). Közben elfelejtettünk érezni, átérezni, hogy igazán tudjunk bemutatni, s megmutatni … rohanunk, hiszen ami ma még hír, holnap már sehol, senki figyelmét nem kelti föl. A hiba talán éppen itt van … a mindennapi lótás-futás közben nem figyelünk azokra az értékekre, melyekről tudósítunk … már nem érünk rá. Így szépen csendesen jutunk el az érdektelenségig!
Vajon miért várjuk, hogy szebb, boldogabb jövőképben reménykedhet bárki, ha csak az általános szenzációhajhász – értékközvetítés-mentes - hírek jelennek meg a sajtóban – tisztelet a kivételnek.

Felmerült bennem a kérdés, hogy érti-e, akarja-e érteni valaki a média körökben, hogy hogyan mutathatná igazán meg/be a nagycsaládosokat, akik gyermekeik, országuk jövőjéért aggódnak, s nem veszett el belőlük még az egymásnak segítés, az együttgondolkodás felelőssége.
Azt pedig már csak sajnálni tudom, hogy a pártok képviselői még mindig saját szája ízük szerint használnak ki bárkit, saját, politikai céljaik eléréséhez.

Én kérek elnézést … ne tegyék!