Mi lesz a Fundoklia-völggyel?


Fundoklia-völgy

Gyerekkoromban, Érden még számtalan beépítetlen telken lehetett „bandázni”, focizni, szánkózni. Ezeken a többteleknyi gyepes, bozótos részeken – még Érd mértani közepén is – gyakran találkozhatunk fácánnal, nyúllal, majd a természetvédelem megerősödése idején, védetté nyilvánított virágokkal. Nemzedékünk egyik kedvelt grundja volt az Érd tárnoki szélén húzódó Mély-árok (a mai Fundoklia-völgy) és hajdan a szélében megbúvó kőbánya. Akkor senkinek sem tűnt fel a közterületi parkok hiánya, hiszen nem is volt rájuk szükség. Legfeljebb a korszerű sportpályák és uszodák után vágyakoztunk…
 
Aztán a 70-es évek második felének „anyagi jólétekor” beindultak az építkezések, bungalók és merész családi házak kezdték kitölteni az utcák foghíjait, az őshonos természet kiszorult a peremekre. A 80-as, 90-es években jelentős védett értékek semmisültek meg a Lőcsei - Szovátai út menti beépítésekkor. Ezeket a dolgokat akkor még a helyi hatóság természetvédelmi tájékozatlanságának, a hivatásos természetvédelem gyengeségének és a számos jogi hézagnak lehetett betudni. Amikor eltűntek az utolsó üres telkek, akkor derült ki, hogy az utcákon kívül Érd Város nagyobbik részén nem maradtak olyan közterületek, amelyek közparkként, vagy játszótérként funkcionálhatnának. Még a Riminyáki-tó is be lett építve, pedig a források védelme stratégiai fontosságú közérdek. Kialakult egy arctalan, ápolatlan kertváros-massza, amely a kertet még csak-csak mutatja, de a városi létből már semmit. A csatornázatlanság hiányára hivatkozva az utcákat évtizedek óta nem lehet rendbe tenni. Igaz „fasorok” több utcában is láthatók, mivel hála a közszolgáltatók megegyezési hajlamának: a meglevő légvezeték hálózat mellett, külön oszloperdőt állítottak a telefonvezetéknek is. De sebaj - gondolták sokan – ott van nekünk a Duna-part, a „Doberdó”, no meg a Fundoklia …
 
A Fundoklia-völgy védett értékeire már a 80-as második felében ráirányult a figyelem, amikor szóba került, hogy a Főváros szemétlerakójává válik. Azóta a területet szinte kétévenként járta át egy-egy botanikához értő egyetemista, tanár, vagy biológus. Nekik köszönhetően elmondhatjuk, hogy a növényvilágot viszonylag jól ismerjük.
 
Az Érd-Sóskúti-fennsíkba 15 - 35 m mélyen bevágódó, különböző mikroklímájú részeket felsorakoztató aszóvölgy és a környező fennsík igazi csemege a természet iránt érdeklődőknek: az alig 30 hektáron előforduló, több mint 300 féle növényből 30 a védett faj. (Sajnos több ritkaság eltűnt már az utóbbi években!) A száraz, kopár plató ellenére, a völgy mélyén, a hegyvidékekre jellemző hűvös klímát, üde talajt kedvelő gyertyános-tölgyes jelenik meg. A fehérlő oldalakon pedig szinte félsivatagi körülmények uralkodnak.
 
A terület 10-12 növénytársulásából 5 fokozott védelemre, és 1 védelemre javasolt. A völgy és környékének állatvilágából - eddigi tudásunk szerint - mintegy 25 védett gerinces és közel 20 védett gerinctelen faj jelenlétét bizonyították, de várható még jó párnak az előkerülése. Az itteni — hajdan nagy területű — szarmata-mészkő előfordulások e még megmaradt utolsó foltját és élővilágát mindenféleképpen meg kell őriznünk az utókor számára, mert hazánkban másutt nem látható ilyen gazdagságban. Ezért a terület mintegy évtizedes huzavona után lett védett, 1999 májusában.
 
Az akkori védetté nyilvánítási eljárás lefolytatásáról nincs információm, de utóhatásait tekintve, feltételezhetően nem volt eléggé szakszerű, talán jogszerű sem. Bár az önkormányzat tagjai olykor-olykor a civilekre mutogatnak, hogy „miattuk alakult ez így, ők a hibásak”, ez a vélemény azonban nevetséges, a védettség kimondásához a képviselő testület döntése szükséges, ennek jogszerű előkészítése pedig a hivatal dolga, nem a laikus (jogilag és közigazgatási ügyekben képzetlen) civileké. Nos a védetté nyilvánítási eljárás után, a védettséget kimondó 9/1999. (V.21.) számú önkormányzati rendelet is igen furcsára, - mondhatni - nehezen értelmezhetővé sikeredett. Azonban a rendelet 1.§ (3) bekezdése az igen szigorú megkötéseket tevő, 1996. évi LIII. törvény, az úgy nevezett természetvédelmi törvény (a továbbiakban Tvt.) előírásaira bízza a védett terület sorsát. Sajnos (és jogsértően) a rendeletet nem követte sem a változtatási tilalom elrendelése, sem a földhivatali bejegyzés, sem a településrendezési terv azonnali átdolgozása. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a „patópálurak” országában, az Érdi Újságban hivatalosan is közzé tett rendeletre évekig nem reagáltak az ellenérdekeltek, így a későbbiekben már csak bonyolult jogi utak bejárásával tehették volna meg. Igaz a hivatal sem vett tudomást saját munkáltatója rendeletéről, hiszen a demokratikusan meghozott, magasabb rendű jogszabályok ellenére építési engedélyeket adott ki a területre, arra hivatkozva, hogy a megtagadásnak nincs jogi háttere. Nos ez egyszerűen nem igaz. Mivel a jogalkotó a Tvt. előírásaira bízta a Fundoklia-völgy sorsát, az pedig egyértelműen rendelkezik:
 
31. § Tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni.
 
35. § (1) Védett természeti területen a 7. § (2) bekezdésében foglaltakon túl
 
a) tilos olyan épületet, építményt, nyomvonalas létesítményt, berendezést létesíteni vagy üzembe helyezni, amely annak jellegét és állapotát veszélyezteti, károsítja, vagy ott a tájképi egységet megbontja;
 
b) gondoskodni kell a vadon élő szervezetek, életközösségeik, a biológiai sokféleség fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről;
 
37. § (3) Védett természeti terület károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása esetén a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani.
 
(4) Védett természeti területen a hatáskörrel rendelkező hatóság - szükség esetén a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére - építési, telekalakítási tilalmat, illetőleg egyéb, jogszabályban meghatározott használati korlátozást köteles elrendelni.
 
38. § (1) Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen:
 
c) a terület helyreállításához, jellegének, használatának megváltoztatásához;
 
39. § (1) Védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő más hatósági eljárás során a természetvédelmi hatóság szakhatóságként működik közre, így különösen:
 
a) földrészlet megosztása, alakjának, terjedelmének megváltoztatása;
 
b) telekalakítás, építés, létesítés és használatbavétel;
 
42. § (1) Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása.
 
A fent idézett jogszabályszemelvények a „hatóság” alatt természetesen nem az Önkormányzat építési hatóságát értik, hanem a Jegyzőt, aki helyi jelentőségű természetvédelmi területen az önkormányzati természetvédelem letéteményese, „bástyája”. Tehát az építési engedélyek nem helyettesítik a természetvédelmi hatóság engedélyeit. A hatósági határozatok pedig nem lehetnek ellentétesek magasabb rendű jogszabályokkal, így a fent idézett törvénnyel sem.
 
A földhivatali bejegyzés hiányára sem lehet hivatkozni, mivel az ingatlan-nyilvántartásról szóló, 1997. évi CXLI. törvény 3.§ (4) bekezdésében így rendelkezik: „e törvényben meghatározott egyes jogilag jelentős tények, illetőleg hatósági határozat vagy jogszabály erejénél fogva keletkező jogok bejegyzésének elmaradása - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a hozzájuk fűződő joghatást nem érinti.” Vagyis a jogalkotó, egy kihirdetett magasabb rendű jogszabály sorsát nem bízza esetleges ügyintézői tévedésre, mulasztásra. Ez alapján a saját tulajdoni lapját nézegető ügyfél esetleg még hivatkozhatna jóhiszeműségre – bár az is jogszerűtlen lenne, egy kihirdetett jogszabállyal szemben -, de a saját önkormányzati rendeletét nem ismerő/el nem ismerő!!! köztisztviselő aligha.
 
Azonban a pénztelen Önkormányzat megrettent a kártérítést követelő „tömegektől”, ezért ahelyett, hogy az újonnan belterületbe vonandó önkormányzati földekből kárpótolná a közel félszáz tulajdonost, inkább a védettség felszámolásán, de legalább is csökkentésén munkálkodott. Ez a szándék ellentétes a jogilag nem meghatározható, így csak a magasabb ideákban létező közérdekkel szemben, de az Alkotmánybíróság több határozatával is.
 
A védett értékek pusztítása – hiszen a beépítés az – pedig a Tvt. fent idézett előírásainak megsértése mellett még a Büntető Törvénykönyvről szóló, 1978. évi IV. törvény (továbbiakban BTk.) 281.§-ban foglaltakat is kimeríti.
 
„281. § (1) Aki
 
a) fokozottan védett élő szervezet egyedét,
 
b) védett élő szervezet egyedeit, feltéve, hogy azok külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legalacsonyabb értéket,
 
c) az Európai Közösségek Tanácsának a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló rendelete A és B melléklete hatálya alá tartozó élő szervezet egyedét jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az országba behozza, onnan kiviszi, az ország területén átviszi, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja,
 
bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
 
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki
 
a) az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi területet, különleges természetmegőrzési területet, vagy annak jelölt területet, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területet, vagy annak jelölt területet, vagy
 
b) védett
 
1. természeti területet,
 
3. élő szervezetek életközösségét, vagy azok élőhelyét jogellenesen jelentős mértékben megváltoztatja.
 
(3) A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
 
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott természetkárosítás a fokozottan védett, illetve védett élő szervezet egyedeinek olyan mértékű pusztulását okozza, hogy az elpusztított fokozottan védett, illetve védett élő szervezet egyedeinek külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legmagasabb érték kétszeresét, illetve ha a c) pontban meghatározott természetkárosítás a Magyarországon védetté, illetve fokozottan védetté nem nyilvánított élő szervezet adott állományának fennmaradását veszélyeztető pusztulását okozza,
 
b) a (2) bekezdésben meghatározott természetkárosítás az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési terület, vagy annak jelölt terület, illetve kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület, vagy annak jelölt terület, védett természeti terület, barlang, illetve élő szervezetek életközössége vagy azok élőhelye jelentős károsodását vagy megsemmisülését okozza.”

A dolgot tovább színezi, hogy időközben a terület az Európai Unió „Natura 2000” elnevezésű természet-megőrzési területévé vált, így még nemzetközi bonyodalmak is várnak az Önkormányzatra. Ugyancsak EU-ós (338/97/EK tanácsi rendelet, legutolsó módosítása: 1332/2005/EK bizottsági rendelet) jogszabálynak köszönhetően néhány, a Fundoklia-völgyben is gyakori védett növény, egyénileg is a BTk hatálya alá tartozóvá vált valamikor 2001 táján. Ilyen a tavaszi hérics (Adonis vernalis), az orchideákat képviselő bíboros kosbor (Orchis purpurea), a vetővirág (Sternbergia colchiciflora), illetve az azóta eltűnt hóvirág (Galanthus nivalis).


Tavaszi hérics


Bíboros kosbor


Klikk a képre!

Az Önkormányzat 08-9378/2004. számú ügyiratában megkereste az akkori állami természetvédelmet egyedül képviselő Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságot, hogy a védett terület csökkentéséről egyeztessenek. A helyszíni egyeztetést követően két változat is született, de mindegyik nagyjából a védett terület harmadának elvesztését jelentette. Az akkor még képlékeny Natura 2000-es kijelölést figyelmen kívül hagyva, a „barátságos természetvédelem” engedett az Önkormányzatnak, így az új, 161/2006(VI.22.)ÖK. sz. határozattal elfogadott településszerkezeti terv már ezeket a beépíthetőségeket tartalmazza. Akárcsak a védettség 99-es kimondásakor, most sem történtek még meg a megfelelő jogi lépések, vagy legalábbis nem mindenkit értesítettek róla…
 
Nos ha végre jogilag, és a telektulajdonosok szempontjából anyagilag is rendeződne a védett terület sorsa, azonnal egy erős kerítéssel, vagy más műszaki zárral kellene megoldani a megmaradó értékek megvédését. A beépített részeket pedig a tájba és az adott területhez illő bokorsor (mogyoró, húsos som, ostorménfa) telepítésével lehetne eltakarni. Természetesen a beépítendő részekről a védett értékeket – hatósági engedéllyel, és szakemberek bevonásával - át kell telepíteni a megmaradó részekre…
 
Szinte már megoldottnak látszott a Fundoklia sorsa. Ezek után érthetetlen, hogy minden felsorolt jogszabállyal ellentétesen hogyan, kinek az engedélyével lehetett kerítéssel szinte kettévágni a védett területet, ki engedte a cserjeirtást és a kőtörmelék lerakását. Ezekhez a munkákhoz három külön engedély szükséges, két különböző hatóságtól. Ráadásul a Natura 2000 életbelépése miatt most már Brüsszeltől is. A kőtörmelék lerakása a BTk fentebb idézett paragrafusában foglaltakat kétszeresen is kimeríti, mivel Natura 2000-es területet (BTk 281.§ (2) „a” pontja), és a tavaszi hérics állományát (BTk 281.§ (1) „c” pontja) is érinti, tehát az elkövetők alaposan gyanúsíthatók a természetkárosítás bűncselekményének megvalósításával. E sorok írója meg is teszi a rendőrségi feljelentését, ha az Önkormányzat hathatósan nem állítja le a megkezdett folyamatot, és nem gondoskodik a védett terület helyreállítatásáról.
 
A Fundoklia-völgy és melléke az Érd-sóskúti-fennsík legértékesebb része, Érd Város parkvárosi részének utolsó természeti területe. A védett természeti értékek megőrzése nem csak a jogszabályok miatt szükséges, hanem mert elemi érdekünk hogy valamit meghagyjunk a körülöttünk való világból, hiszen az még így megnyomorítva is jobban működik, mint az Emberiség által kialakított környezet, még bőven van mit tanulnunk a Természettől.

Halász Antal

Fotók: Halász Antal

A cikk megjelent "A Városvédő" februári hírlevelében

Keresés

Hirdetés

Hirdetés