Szomorú aktualitása van a Kern András előadásában elhangzó történeteknek, 2006. decemberében eltávozott közülünk Lázár Ervin. Ezért is, no meg magukért a történetekért is ajánlom szíves figyelmükbe a gyűjteményt, melynek különlegessége, hogy az első és az utolsó elbeszélést maga a szerző olvassa fel nekünk.
 
Ha megengedik, nem írok többet magáról a lemezről. Hallgassák meg! Inkább idemásolom egy beszélgetés néhány részleteit, mely az Origo Vendégszobájában hangzott el 2004. januárjában – az érdeklődők kérdeztek, Lázár Ervin pedig válaszolt. Emlékezzünk rá saját szavaival, gondolataival!
 
„Hogyan tévedt erre a pályára?
 
- Teljesen véletlenül. Gyerekkoromban is nagyon szerettem az irodalmat, húszéves koromban megjelent egy-két írásom, utána azt vettem észre, hogy egyszer csak író lettem. Megjelentek a könyveim, és akkor már nem lehetett ellene tenni semmit. Pedig, hogyha újra kezdhetném, inkább asztalos lennék.
 
Szeretne ismét gyermek lenni?
 
- Nem szeretnék. Örülök, hogy az életemet így, ahogy megéltem, végigéltem – szép is volt benne, rossz is volt benne. Hogyha a jótündér azt mondaná, hogy újrakezdhetem, nagyon határozottan azt válaszolnám neki, hogy nem akarom újrakezdeni.
 
Nem fura érzés, hogy a könyveinek ismerete szinte az alapműveltséghez tartozik?
 
- Én erről nem tudtam, de ha így van, nagyon örülök neki.
 
Milyen könyveket szokott olvasni? Milyen műfajt részesít előnyben – például krimi?
 
- … a régi költészetet szoktam sokat olvasni, irodalomtörténetet, és természettudományos könyveket is elég gyakran olvasok. És ha már szó esett a krimiről, akkor nyugodtan mondhatom, hogy Agatha Christie-t a világ egyik legnagyobb írójának tartom, mert amit létrehozott, olyan magas színvonalú és figyelemre méltó, hogy nyugodtan lehet őt a legnagyobb jelzőkkel illetni. Ha nagyon fáradt vagyok, előveszem egy krimijét, és másodszorra is elolvasom.
 
Rendkívül alacsony színvonalon kezelik az irodalmat a mai gyerekek, de még a felnőttek is. Ön szerint meg lehet állítani ezt a butulási és lustulási folyamatot?
 
- A mikéntjét nem tudom, de előbb-utóbb csak rájönnek az emberek, hogy érdemesebb többet gondolkozni. Ez a világ ugyanis arra biztatja az embert, hogy a legkevesebb erőfeszítés nélkül éljen, márpedig én azt mondom, hogy erőfeszítés nélkül nem érdemes”
 
Köszönjük, Lázár Ervin!