Scherter Judit: Nők délutáni fényben

"Az idővel meg idővel meg kell barátkoznunk úgyis." (Scherter Judit). Mit tegyen egy nő, amikor elveszíti a rugalmas szépségét és tart tőle, hogy mások csak a külsejét látják benne? Hogyan találjon meg magában egy másfajta szépséget?


Mit tegyen egy nő, amikor elveszíti a rugalmas szépségét és tart tőle, hogy mások csak a külsejét látják benne? Hogyan találjon meg magában egy másfajta szépséget? A nők ideálképeknek akarnak megfelelni, a társadalmi szerepmegfelelés férfiak és nők mindennapjainak is tetemes részét teszi ki. Szépnek akarunk látszani − de mi is az az általános szépség? A könyv első felében ilyen témákról esik szó: érdekfeszítő, izgalmas, egy olyan rejtett tartományt fed fel, aminek felszínre hozására nagyon is szükség van. Ám míg az elején érdekes részleteket tudhatunk meg testünk felépítéséről, a menopausáról és számos - igen fontos - dologról, a kötet utolsó egyharmadának tanácsadó hangvétele, lapos stílusa sokat ront a könyv értékén!
Csak a könyv utolsó lapjain tűnik fel ismét lélegzetelállító őszinteségével, az erotikus és bölcs, az igazi Scherter Judit: "Arról is írnom kellett volna, mennyire rosszkor jön a klimax, ez a hívatlan vendég. Persze, szegény, sosem jönne jókor. De ahogy mondják, az ötvenesek az úgynevezett szendvicsgeneráció, ők azok, akik egyszerre viselik a már és a még támogatásra szorulók, az idős szülők és a félig felnőtt gyerekek gondját. Tehát épp elég van a vállukon úgy is. Erre a közhelyre sem utaltam, miszerint: amikor az utolsó gyerek is kirepül a házból, és a kutya is jobblétre szenderült, akkor kezdődik az öregség. Nos, ez is eshet a klimax idejére. Mi gondoljunk csak a derűsebb végkifejletre: akkor kezdődik az élet! Azt sem domborítottam ki eléggé, milyen sokat segít a nők közötti cinkosság, a szolidaritás. Hogy a barátnők szerepe a változókorban éppoly fontos, mint a kamaszkorban. Azt ugyan hangsúlyoztam - bár nem lehet eléggé -, hogy klimaxra az egyetlen orvosság a helyes táplálkozás és a mozgás, de azt nem, hogy a másik egyetlen a bennünk lakozó derű és szeretet. Nem említettem az unokáink adta boldogságot; az anyánkkal kialakuló újfajta kapcsolat örömét; egy szabadabb élet lehetőségét; az érett arcok szépségét; a sok gyönyört nyújtó szexuális tapasztalatot; a férjünk iránti elnéző szeretetet; az élet dolgaiban való eligazodás biztonságát...\"

Bencsik Ildikó

Keresés

Hirdetés

Hirdetés