Tudjuk, tudják önök, milyen ok, milyen út vezet a szenvedélybeteggé válásig, a betegségtudat beismeréséig? Tudjuk, tudják, hogy milyen kemény munka, folyamatos önkontroll szükséges ahhoz hogy a szenvedélybeteg ember tünetmentes legyen? Hisz nincs gyógyulás!
Vass István újságíró masszív alkoholista volt. Az Egy gyógyult alkoholista vívódásai alcímet viselő könyvét a kegyetlen szembenézés, a kései rádöbbenés hű dokumentumaként is olvashatjuk. „Láttam, hova vezet, ha továbbra is az alkohol rabja maradok. Ráment a házasságom, a lakásom, a munkám, mindenem” – kezdi a miértekre választ kereső fejtegetését Pista. „Ittam gyengeségből, rátartiságból, büszkeségből, azt hittem, újságíróként vagyok valaki, ittam, mert oldotta a stresszt, mert a kollégák többsége ezt tette, beleestem a csapdába, nem vettem idejében észre a veszélyt. Hosszú tipródás után 4 évvel ezelőtt, éppen a foci-vb alatt, július 9-én döntöttem el, abbahagyom, és másnap önként bevonultam az elvonóba. Barátok segítségével 2 éve sikerült munkába állnom, portásként volt időm bőven gondolkodni magamról, az életemről, itt határoztam el, hogy – mintegy terápiaként – megírom alkoholizmusom történetét, kiírom magamból a sok mocskot. Egy évig tartott, gondoltam, hátha segíthetek ezáltal másoknak is.”

Bencsik Ildikó