A jó könyvtáros kíváncsi

Beszélgetés Bazsóné Megyes Klárával, a Csuka Zoltán Városi Könyvtár igazgatójával a könyvtárról, a könyvtárak jövőjéről, tervekről, szakmai hitvallásról és saját magáról. Bazsóné Megyes Klára 20 éve dolgozik a város könyvtárában, 10 éve mint igazgató vezeti az intézményt.
- Milyen feladatoknak kell eleget tennie ma, a digitális korszakban egy könyvtárnak?
- A könyvtáraknak továbbra is fontos feladata a hagyományos kultúra közvetítés papíralapú dokumentumokkal és a közösségi tér biztosítása. A hagyományos funkció azt jelenti, hogy kölcsönözzük a dokumentumainkat - beleértve a szakirodalmat, a szépirodalmat, a klasszikusokat, a kötelezőket, a bestsellereket. Lehet internetet is használni, ehhez segítséget nyújtunk, sőt bármiféle jogi tájékoztatásban tudunk segíteni, úgy hogy közöljük, hogy bár nem vagyunk jogászok, de CD-ről, internetről tudunk segíteni, tájékozódni. A közösségi tér funkciónak úgy felelünk meg, hogy programjaink, rendezvényeink vannak, és lehetőség arra, hogy az alkotó és a befogadó találkozzon egymással. Lehetőség van arra is, hogy kisebb közösségeknek helyet adjunk: nálunk működik az egyik nyugdíjas klub, a gyerekkönyvtárban Gyöngyfűző klub, Könyvmolyosok klubja, a felnőtt könyvtárban a Városszépítő és Honismereti Egyesület, az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület, de a PolyART rendezvényeinek is helyet szoktunk adni.

- A könyvtárak mai helyzete nem egyszerű.
- Funkcióváltás volt: A városi és megyei, tehát a nagy közkönyvtárak - azt gondolom - ennek eleget tettek, de amelyik intézmény anyagilag nem tudta megtenni és nem lépett időben, nem volt megfelelő szakmai gárdája, az bizony nagyon lemaradt. A 2000-es Széchenyi-terv pályázat keretében bővíthették a könyvtárak a számítógép állományukat, aki akkor nem pályázott, az bizony most is csak egy-két számítógéppel rendelkezik. A gépeink nagy részét mi is akkor kaptuk, ez volt az alap. Sajnos egy része ma is ugyanaz, de erre már lehetett alapozni.


- Ehhez a funkcióváltáshoz gondolom nem csak eszközökben kellett fejlődni, hanem nektek is változnotok kellett…
- A 20 év alatt nekem nagyon nagy változáson kellett keresztül mennem. Akkoriban tasakkal, cédulával, ma számítógéppel kölcsönzünk. Jött az internet, meg kellett tanulnunk, úgy, hogy az olvasónak is tudjunk segíteni. Komoly információkeresésre nem csak a keresőket használjuk, hanem sok más adatbázisban is keresünk. Szerintem mi könyvtárosok tudjuk a legjobban, hogy valójában milyen sokrétűen használható az internet. Az olvasók, például fiatalok, akikről tudom, hogy nálam rutinosabbak, csodálkoznak, amikor keresünk valamit és megmutatom, hogy hol milyen könyvtári lapok, adatbázisok vannak, hol, milyen információhoz jutnak. De nekünk tudni kell rendezvényt szervezni, lebonyolítani, gyerekekkel és idősekkel foglalkozni, internetes vetélkedőt lebonyolítani.
Az olvasói létszám stagnál, így most az a fő problémánk, hogy hogyan tudjuk az olvasóknak még vonzóbbá tenni a könyvtárat. Azon dolgozunk, milyen új módszereket tudunk bevetni, hogy a legfiatalabbtól a legöregebb olvasóig meg tudjuk szólítani őket személyükben is. Például ingyenes törzsolvasó jegy adása annak, aki legalább10 éve beiratkozott olvasónk, legidősebb, legfiatalabb olvasói cím kiadása, vagy olyan apróságok, hogy a könyveket borítóval kifelé fordítva tesszük be, mert így azt hamarabb viszik ki. Ez is része az „Olvasóközpontú olvasásfejlesztés” programnak, amely célja a hagyományos olvasás kultuszának megőrzése.

- Hogyan lehet a mai fiatalságot becsalogatni a könyvtárakba?

- Ki kell használnunk azokat a vágyakat, amik a gyerekekben, a fiatalokban vannak: internet, számítógép. Ezt kell rossz szóval mondva "meglovagolni". Persze akkor sem leszünk az otthoni internet vetélytársai. Másik lehetőség a kis csoportok, közösségek és klubok. Sajnos az olvasási kedv nagyon visszaesett, ezt látjuk a gyerekeknél. Ha olvasnak, akkor is elsősorban a szakkönyveket, pl. a Mi Micsoda sorozatot, képes könyveket, az érdeklődési körüknek megfelelő ismeretterjesztő könyveket. Az nem baj persze, hogy ezeket olvassák, de a klasszikus szépirodalmi ifjúsági könyvek háttérbe szorultak. Persze mindig van egy-egy fölkapott mű, pl. a Harry Potter sorozat, vagy a Gyűrűk ura, ill. vannak olyan sorozatok, amelyek gyermek bestsellernek számítanak.

- Verne könyveket olvasnak még a gyerekek?
- Alig, de ugyanezt mondhatom az indiános könyvekről is.

- Közben más lett a világ is. Az én fiam már inkább Star Wars sorozatot olvasott, azokkal kezdte.
- Ezek most is népszerűek a fiatalok körében, vannak nálunk is sci-fi és fantasy könyvek. Elég nehéz nekünk eligazodni bennük, mert a munkatársaim közül most senkit nem köt le igazán ez a fajta irodalom. Tudniillik a könyvtáros egyénisége "hasznosítható" is egy kicsit. Volt egy kollégánk, aki nagyon szerette a fantasy-t, így ő ebben mindig tájékozott volt. Volt, aki az ezoteriát szerette, ami pl. engem hidegen hagy. Amikor ő itt dolgozott, akkoriban naprakész volt ez az állomány a könyvtárban, most már kicsit hátrébb szorul, mert senki nincs, akit mélyebben érdekelne. Természetesen a gyűjtőköri szabályzatunk a meghatározó, de azért a könyvtáros egyéni érdeklődése, mélyebb ismeretei minden könyvtárra "rányomja a bélyegét". Nemcsak a használóink érdeklődése, köre, igénye befolyásolja például azt, hogy nálunk a történelem és az irodalomtörténet állománya nagyobb, hiszen történészként kicsit jobban odafigyelek ezekre a témákra, még ha nem is a többi rovására, de egyszerűen jobban értek hozzá.

- 1988-ban jöttél az érdi könyvtárba. Ez a 20. év, tavaly pedig 10 éve annak, hogy mint igazgató vagy itt.
- A 20 évbe még bele sem gondoltam, de az, hogy nagyon régóta itt vagyok, az biztos, a diósdi iskolából jöttem ide dolgozni.

- Egy kicsit menjünk még jobban vissza az időben! Úgy tudom, hogy messzebbről érkeztél ide és nagyon szeretted azt a helyet, ahol felnőttél.
- Az ember, ahogy országot sem tud cserélni - legalábbis nagyon nehezen - úgy még egy országon belüli kisebb hazát is nehéz. Bár nagyon szeretem Diósdot, ahol lakom és Érdet, ahová a munkám köt. Mégis ha valahol megkérdezik, hogy hova valósi vagyok, akkor mindig azt mondom, hogy zalai és somogyi. Zalából származom, ahol csak két évet töltöttem, bár még most is megvan a szülőházam, majd Somogyban, Balatonmárián nőttem fel. Fenyvesre jártam iskolába, Fonyódra gimnáziumba.

- Szoktál még visszajárni?
- A Balatonon - ahol felnőttem és laktam - még megvan minden ingatlan. Mivel szüleim már nem élnek, nekem kell fenntartani, de nem könnyű innen hazajárni, kertet rendezni. Jellemző egyébként, hogy most is azt mondtam, hogy "hazajárni": itthonról elmegyek haza!

- Ha jól tudom, te tanárnak készültél.
- Igen, történelem-könyvtár szakon végeztem az ELTÉn. A tanítás nagyon hiányzik. Szeretem a könyvtárosságot, pláne így, hogy annyi mindent csinálunk. Egy nagyon nyitott, sok szolgáltatással rendelkező könyvtár vagyunk. Nem jellemző az ilyen méretű városi könyvtárakra például, hogy zenei részlege van, vagy hogy kötészeti műhelyt működtet. Sok mindennel foglalkozunk, nagyon élvezem a nyüzsgést, az olvasókkal való foglalkozást, de azért az hiányzik, hogy ismereteket adjak át gyerekeknek. És nemcsak ismereteket, mert a tanítás nálam sokkal tágabb dolog volt. A történelemoktatás nem abban merült ki, hogy elővettük a könyvet és megtanultuk az aktuális leckét, hanem olyankor előjött a könyvtáros vénám, mert vettünk hozzá szépirodalmat, ha lehetett, képzőművészetet. Azóta rengeteg lehetőség bejött: én biztos, hogy internetet használnék az oktatás során, biztos, hogy projektoros kivetítőt is használnék az órákon. A szabadidőt is igyekeztem használni: túrázás, múzeumlátogatás, színházlátogatás - ezek mind hozzátartoznak szerintem a pedagógusi munkához. A vándortáborban, a kiránduláson a várak, múzeumok, templomok fölkeresése a történelem oktatás része. Ennél talán nincs is jobb oktatás. Komplex módon kell a tanítást, a nevelést is felfogni. Ez hiányzik. Ezért szeretek az olvasók között is lenni. Ha komoly kutatómunkát igénylő kérdést tesznek fel, az engem izgalomba hoz, mert érdekel, mert kíváncsi vagyok. Amit fontosnak tartok: a jó könyvtáros kíváncsi, még a feldolgozó könyvtáros is, aki nem is találkozik olvasóval, mert ott pedig a tartalmat kell feltárni, óhatatlan, hogy a kíváncsiság vezérelje a könyvtáros munkáját.

- Olvastam egy cikkben, hogy a Magyar Könyvtárosok Egyesületének aktív tagja, jelenleg pedig a Pest Megyei Szervezetének elnöke vagy.
- Úgy érzem, hogy nagyon jó kapcsolatokat alakítunk ki a megyében, az országban a szakmán belül. Az egyesületen belül tapasztalatot cserélünk, megoszthatjuk egymással, a szakmával, hogy milyen problémák vannak, legyen az gazdasági, vagy szorosan vett szakmai. Hogy példát mondjak, most egy találkozóm arról volt szó, hogy hogyan lehet az olvasóktól behajtani a vissza nem hozott könyveket. De külön szakmai tanácskozást szervezünk a gyermekkönyvtárosoknak is. Ugyanakkor évente egy nap, a Pest megyei könyvtárosok napján megünnepeljük önmagunkat, díjat adunk át, megtekintünk egy-egy könyvtárat, de baráti beszélgetésre is lehetőség van. Jól működik ez az egyesület, szeretem csinálni.

- Az MKE szakmai munkád elismeréseként kitüntetett.
- Tavaly kaptam egy országos díjat, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Emlékérmét. Három-négy ember kapja meg egy évben a könyvtár szakmából, mindig az éves vándorgyűlésen adják át, amely tavaly Szegeden volt.

- Tavaly egy másik díjat is sikerült „begyűjtened”.
- 2007-ben kaptam meg a Csuka Zoltán díjat is. Annak is örültem nagyon, hiszen a könyvtárból ketten kaptuk meg eddig: Miklósi Éva még három évvel ezelőtt, és most tavaly én.

- Visszakanyarodva a városi könyvtárhoz, megfelelőek-e az épületek az olvasóközönség kiszolgálásához?
- Olyan állapotban vannak az épületeink, hogy nem igazán érdemes rájuk költeni. A gyerekkönyvtár épülete valamikor a 30-as években épült, 1968-ban költözött oda a könyvtár. A mellettünk lévő épületet - a volt vasboltot - megkaptuk, de a tető teljesen rossz állapotban van, javíthatatlan, beázik, ugyanakkor maga az épület nincs befejezve. Ennek ellenére használjuk, úgy raktuk be az állványainkat, hogy a könyvek olyan helyre kerüljenek, ahol nem esik be az eső. Ide csak olyan könyveket lehet elraktározni, amelyeket annyira nem féltünk. Eredetileg itt szerettük volna kialakítani a zenei részleget, ugyanis a zenei részlegünk a múzeummal van egy épületben. A múzeumnak is szüksége lenne a helyre, nekünk pedig az lenne jó, ha egy helyen lennénk.

- Ez már csak azért is jó lehetne, mert ha valaki bemegy egy zenei anyagért, vagy dvd-ért, akkor előfordulhat, hogy ha már ott van, a könyvek között is szétnézne.
- Igen, és lehetne pl. fülhallgatóval zenét hallgatni úgy, hogy közben elolvassa az újságokat. De visszatérve az épületek problémájára: a gyerekkönyvtárban nagy gond az elektromos hálózat. Számtalan vezeték szükséges a számítógépekhez, dvd- és videó lejátszókhoz, amiket a foglalkozásokhoz használunk. Állandó technikai gondjaink vannak, ami egyszerűen abból adódik, hogy régi az épület.
A Jószomszédság könyvtára és a Napház Galéria épületei, ami Csuka Zoltán ránk hagyott öröksége, szintén folyamatos felújítást igényelnének.

- Milyen könyveket találhat meg az olvasó, ha ellátogat hozzátok?
- Nagyon jó az állományunk. Egy évben 8-9 ezer cím jelenik meg, ennyi az új könyv, ennek kb. a felét megvesszük, a többi nem is tartozik a gyűjtési körünkbe. Pályázunk, a kulturális minisztériumtól is kapunk, az önkormányzat is ilyen szempontból jól támogat minket: dokumentumbeszerzésre megfelelő a keretünk. Persze tudnánk többet is költeni, de azt gondolom, hogy így is megfelelő az állományunk, dicsérik is a használóink. Példányszámban is jól állunk. Figyelünk arra, hogy hol, milyen áron vesszük a könyveket, olyan nagykereskedőkkel vagyunk kapcsolatban, akiktől 25-35%-os engedménnyel tudjuk megvenni a könyveket.

- Ilyen jó állomány mellett, akkor nem is nagyon fordulhat elő, hogy valaki ne találja meg, amit keres…
- Ha egy olvasó olyan könyvet igényel, amely nincs meg nekünk, kétféle módon járunk el: ha beleillik a gyűjtőkörünkbe, akkor azonnal megrendelem, a másik lehetőség pedig a könyvtárközi kölcsönzés. Törekvésünk, úgy ne menjen el olvasó tőlünk, hogy nem kapott szolgáltatást! De nemcsak az állományunkkal figyelünk a használókra, a szolgáltatásainkat is az igényekhez igazítjuk: elkezdtük a folyóiratok kölcsönzését, vagy a nyitva tartás megváltoztatása is az olvasók igénye szerint történt.
Azt gondolom, könyvtárunk nyitott és készül a következő könyvtári szerepváltásra. Ennek egyik eleme, hogy a használók sokkal inkább "beleszólhatnak" az eddigi könyvtárosi szerepekbe, ajánlhatnak dokumentumokat, blogot működtethetnek, a másik lényeges része az otthonról elérhető szolgáltatások biztosítása. Ehhez persze komoly digitalizálási háttérmunka szükséges, ezt is most kezdjük, elsősorban a helyismereti gyűjteményünkre alapozva. Mi magunk is tanulunk, hiszen például az elektronikus ügyintézés területén is lépni akarunk.
De változatlanul vallom, hogy a könyvtárnak elsődlegesen meg kell maradnia kultúraközvetítő és kultúrabiztosító intézménynek, és ha új szolgáltatásokat vezetünk is be, azért a könyveket, az irodalmat nem válthatják le. Ahogy szoktuk mondani, a számítógépes monitoron el lehet olvasni egy regényt, de a könyv szagát, illatát nem pótolja semmi!

Keresés

Bejelentkezés

Hirdetés

Legfrissebb

Hirdetés

Legfrissebbek

Aktuális programok

Időjárás

Apróhirdetések

Eladó az érdi piacon jelenleg is üzemelő fix telepítésű, jó forgalmú büfékocsi bérleti joga, akár teljes berendezéssel is/ hütő. ...