Érd a török hódoltság korában


A XVI. században jelent meg először Érd neve a térképeken. Az 1528-ban közreadott híres Lázár deák féle térképen gót betűs írással – sajnos hibásan – Endként tüntetik fel. A Bécsben 1556-ban kiadott Wolfgang Lazius (1514-1565) féle térképen azonban már helyesen említik a települést.
Az 1526-os mohácsi vészre emlékeztet az az emlékmű, melyet II. Lajos érdi tartózkodásának emlékére emeltek. A Mohács mezejére tartó magyar király Ákosházi Sárkány Ambrus vendégeként 1526. július 24-én szállt meg Érden. Az eseményt felidéző, 1926-ban felállított kőemlékmű felirata szerint a király július 20-án érkezett Érdre. Az itteni réven kelt át a Dunán, hogy a Csepel-szigeten búcsút vegyen feleségétől, Habsburg Máriától.
A Magyarországot és egész Európát fenyegető, délről támadó török haderők elé vonuló II. Lajos életének utolsó napjait jeles történetírója, Brodarics István örökítette meg. A király érdi tartózkodásához kapcsolódik lovának elpusztulásáról szóló történet, mely baljós előjelként vetítette előre az országra váró katasztrófát.
A mohácsi csatavesztés után Érd nem került rögtön török fennhatóság alá. Az ország fővárosába, Budára csak 1541. szeptember 2-án vonult be I. Szulejmán szultán, aki néhány hetes parádézás után visszatért Konstantinápolyba. Megbízottai azonban megkezdték a budai török vilájet szervezését, s Érdet és környékét Székesfehérvár elestét követően csatolták a hódoltsági területhez, a budai szandzsákhoz. A XVI. század végén a törökök palánkvárat emeltek Érden, mely védelmi célokat szolgált. A dzsámihoz tartozó török kor idéző, ma is álló minaret Érd egyik legjellegzetesebb műemléke.
A minaret az oszmán építészet egyik legészakibb alkotása, mely szerencsésen átvészelte a háborúk és az árvizek pusztításait.
A korszakból származik a Hamzsabég elnevezés, mely Érd-Ófalu környékét jelölte a XVI-XVII. században.
A törökkori adóösszeírások, a defterek arról tanúskodnak, hogy a lakosság a XVI-XVII. században védtelenül ki volt szolgáltatva a telhetetlen hódítók adóztatásának és a harci cselekmények sem kímélték a helybélieket. A török uralom végén Érd fontos csata színhelyeként vont magára közfigyelmet.
Lotharingiai Károly és szövetséges csapatai a város határában ütköztek meg az ostromlott Buda várát felmenteni igyekvő török haderővel.
Az 1684 július 21-22-én lezajlott ütközet a törökök vereségét eredményezte. Musztafa pasa Érd határában kapott leckét az országot felmentő seregektől. A város így fontos helyszíne lett a hazánkat a török uralom alól felszabadító hadjáratnak, mely másfél évtizeddel később, a karlócai békekötéskor, 1699-ben fejeződött be.
A török hódoltság időszakában számos Duna menti község elnéptlenedett. Az elűzött, vagy elpusztított lakosság helyére a Balkán-félszigetről érkezett délszláv népek, szerbek és horvátok telepedtek meg. A Boszniából és Horvátországból jött katolikus horvátokat 1751-ig a Ferences rendi szerzetesek pasztorálták. A később megtelepedett szerbek vallásuk szerint görög-keletiek voltak. Érd befogadó jellege évszázadokon át érvényesült, s legutoljára az 1945-ben a Délvidékről menekülő bukovinai székelyek leltek otthonra a településen.
A XVII. században a Sárkány család érdi birtoka és kúriája a velük rokonsági kapcsolatban álló Illésházy család kezébe került. Az 1675-ben megszerzett birtok azonban nem sokáig volt a kezelésükben, mert zálogba adták uradalmukat az ercsi birtokos, Szapáry Péter bérletébe. A XVIII. században Érd Fejér vármegyéhez tartozott, s a korabeli összeírások szerint virágzó szőlőművelést folytattak a városban és környékén. A gazdasági fellendülés következtében Érd 1772-ben mezővárosi rangra emelkedett.
Az 1783-ban készült, ma az Országos Széchenyi Könyvtár térképtárában őrzött kéziratos térképen jól megkülönböztethetőek az újonnan benépesült Érd és Diósd szántóföldjei, rétjei, legelői, és erdei. A térkép tanúbizonysága szerint a szőlőművelés és a gyümölcstermesztés vált a fő foglalkozási ággá.

Dr. Kubassek János
Megjelent: Érd és Térsége, Modulus-R Bt., Érd. 2000. pp. 52-53.

Kapcsolódó oldalak

Minaret

Érd-Ófaluban, a Duna árvédelmi töltésétől nem messze, a római hadi út nyomvonala mellett (Mecset u.) emelkedik a török világ letűnt emlékét idéző, XVII. században épült dzsámi minaretje.

Keresés

Hirdetés

Hirdetés