A tatárjárás megpróbáltatásaitól meggyötört ország népének életerejét bizonyítják azok a települések, melyek a keletről támadó martalóchorda távozása után jöttek létre. E települések közé tartozik Érd, melynek első bizonyítható okleveles említése 1243-ból származik. Ebben az évben három különböző oklevél említette meg Érdet valamilyen vonatkozásban, ezért ezek az okiratok tekinthetők a város születési bizonyítványának. Az azonban kétségtelen tény, hogy jóval korábban megtelepedtek az emberek e vidéken.
 
A fennmaradt oklevelek ugyanazon birtok adásvételére vonatkoznak. A budai káptalan előtt Tádé fia, János az Érd faluban levő birtokrészét a hozzátartozó szigetnek felével együtt eladta Mihály, veszprémi comesnek, (ispánnak) a birtokon élő libertínuszokkal (felszabadított, földet kapott rabszolgákkal) egyetemben.
 
A fennmaradt okmányok tanúbizonysága szerint V. István parancsára, a budai káptalan emberei határjárást végeztek a Margit-szigeti apácák Nyúl nevű birtokán, mely a mai Csepel-szigeten, Érddel szemben terült el. Az oklevelek szerint a királyi fegyvernökök földje is Érd területére esett.
 
Érd és környéke eredetileg feltehetően a királyi birtoktesthez tartozott, mely később egyházi kézbe került. A XII-XIII. sz. fordulóján a királyi alapítású ócsai premontrei apátság jutott kiterjedt birtokokhoz Érden és környékén. A XIII-XIV. században a Berki család jutott jelentős földterületekhez, melyek később utódok híján visszaszálltak a királyra. Az Érd környéki birtokokat Károly Róbert (1308-1342) jutalomképpen Széchenyi Tamás erdélyi vajdának adományozta 1323 június 14-én Temesvárott kelt oklevelében azért, mert Tamás vajda rendkívüli szolgálatot tett neki: elsőként hozta hírül a király fiának megszületését. Berki Tamás testvéreit Károly Róbert, az érdi birtokokra vonatkozó összes jogaitól megfosztotta, mert ellenfelével, László erdélyi vajdával szövetkezve hűtlenséget követtek el ellene. A középkorból maradt meg Érdliget egyik leghíresebb látnivalója, a Kutyavár. Az omladozó falak a középkor egyik legnevezetesebb érdi műemlékét reprezentálják.
 
Érd Árpád-kori és középkori történetének kiváló kutatója, Horváth Lajos számos oklevelet tett közzé erre az időszakra vonatkozóan.