Az Érdi-magaspart


Érd leglátványosabb és tájképileg legmegragadóbb arculata fogadja a látogatót Ófaluban, ahol a Duna vize felett merészen kiemelkedő hegyfok tűnik fel. A Mezőföld síkjának pereme táblahegyként dacol a Duna hullámaival. Az Érdi-magaspart alámosott, függőleges falakkal törik le Ófalu, illetve a Duna felé. A fennsík legmagasabb pontja a 177 méteres Kakukk-hegy Ófalu fölött, míg a 163 méteres Sánc-hegy a Duna fölött hívja fel magára a figyelmet. Mivel a Duna szintje Érdnél kb. 100 m magasságban van a tenger szintje felett, az Érdi-magaspart átlagosan 60 méternyire emelkedik a Duna vízszintje fölé. A felszín formálásában döntő szerep jut a folyónak, mely magas vízálláskor gyakran ostromolja a magaspart lábait. Több helyütt előfordulnak partomlások és suvadások, melyek természetes feltárásként adnak képet a magaspart földtani felépítéséről.
 
Az Érdi-magaspartot gyakran "löszfalként" emlegetik. E tévedének az az oka, hogy a Dunán lefelé haladva több helyütt valóban löszfalak ötlenek szembe. A lösz azonban egynemű (homogén) anyag, míg az Érdi-magaspart függőleges falaiban jól megkülönböztethetők a változatos, agyagból, homokból és márgából álló rétegződések. Ezek sokkal idősebb képződmények és eredetük is más, mint a szélhordta anyag, a lösz, mely Érden és környékén már csak itt-ott, kicsiny foszlányokban lelhető fel.
 
Az Érdi-magaspart a hajdani kiédesült Pannon-tó 5-6 millió esztendővel ezelőtt keletkezett sekélyvízi üledéke, s egyben a pannóniai korszak (pontosabban a felső miocén pontusi emeletének) egyik legszebb magyarországi feltáródása. A földtani harmadkor végén a Kárpát-medencét elborító miocén tenger fokozatosan kiédesült. Az e korszakot idéző agyagos rétegösszlet a medence peremén elhelyezkedő, hegykoszorúkból származó folyóvízi hordalékból, valamint a Pannon-tó üledékeiből keletkezett. Délebbre haladva ez az üledéksorozat ilyen vastag tömegében már sehol sem látható, mert a vetődések lépcsőzetesen a mélybe süllyesztették.

Az Érdi-magaspart kialakulásában és megmaradásában fontos szerepet játszott, hogy a fedőanyagok közt kemény, az erőziónak jobban ellenálló meszes márgarétegek helyezkednek el, melyek szinte pajzsként védték meg az alsóbb, puhább, homokos, agyagos rétegeket a lepusztulástól. A mészmárgás padok leomlott, több méteres nagyságú ormótlan tömjeit láthatjuk a Duna partján, ill. az Ófaluból Százhalombattára vezető ösvény mentén. A pannon üledéksorozat homokrétegeiből kipergő Unio wetzleri kagylóteknők, ill. a teknőben megkeményedett kőbelek érdekes ősmaradványok. Ez az őskagyló emlékeztet a ma élő közöséges festékkagylóra (Unio pictorum), melynek 5-8 cm hosszú ovális teknőit megtalálhatjuk a Duna-part kavicsfövenyében is. Azért kapta a festékkagyló nevet, mert a festők tálkaként használták a különböző színű vízfestékek kikeveréséhez. A kagylók az Alpoktól északra levő folyókban, patakokban élnek, s teknőiket onnan sodorja le a Duna vize.
 
Az Érdi-magaspart Duna felőli részét a folyó oldalazó erőziója miatt gyakran érik csuszamlások, míg az Ófalura tekintő oldal lejtőit már megkötötte a füves, helyenként cserjés-fás növényzet. A magas partfalak védelmében itt együttesen fordulnak elő a keleti pusztai, sztyeppi növényfajok, és a jégkorszak után hazánkba délről bevándorolt mediterrán növények. Az Érdi-magaspart flóráját 1944-ben Boros Ádám tanulmányozta, s ő írta le az osztrák üröm (Artemisia austriaca), a pontusi üröm (Artemisia pontiasa), a hosszúvirágú sziléne (Silene longiflora) és a sárgavirágú len (Linium flavum), valamint több más növény példányait. Az Érdi-magaspart jellegzetessége, hogy a vízszivárgásos meredek lejtőkön magasra felkapaszkodik a nád (Phragmites vulgaris) és a nagylevelű, fészkes virágzatú martilapu (Tussilago farfara). Az Érdi-magaspartot a geológiai és botanikai különlegességek, valamint a fölötte húzódó kora vaskori régészeti lelőhelyek miatt 1985-ben védetté nyilvánították.

Dr. Kubassek János
Megjelent: Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 506. szám, 1994. pp. 9-11.

Keresés

Hirdetés

Hirdetés